A SZIKVÍZ TÖRTÉNETE  - JEDLIK ÁNYOS

Jedlik Ányos István Szímőn született 1800. január 11–én. Magyarországon a különlegességnek számító szénsavas szódavizet, mint nem természetes ásványvizet, üdítő és frissítő folyadékot Jedlik Ányos, a természetbúvár bencés szerzetes készítette először 1826-ban, és az első szikvízgyártó üzemet is ő hozta létre 1841-ben Pest- Budán. A polgárosodó főváros és környékének vigadozó társaságai hamarosan megszerették a szódavizet frissítő, pezsgő, hűsítő hatásáért.

Nem véletlen, hogy Fóton, a Vörösmarty Mihály által is kétszer megénekelt fóti borok hazájában a híres Fáy András féle borospincében mutatta be Jedlik a szódavizet, amit akkor még németesen spriccernek neveztek. A polgárosodó társadalom éttermeiben, kocsmáiban, cukrászataiban hamarosan elterjedt a szódavíz. A tiszta bor helyett az üdítő hosszúlépés, a kisfröccs, a nagyfröccs, az édes cukrászsütemények mellé a szódavíz volt a legjobb szomjoltó. A 19. század végén, még a millenniumi ünnepségek pompájában is helyt kapott a szódavíz, mint a kor újdonsága.

A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálónak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak.”

Ezzel a gondolattal kezdődik Jedliknek egy latin nyelvű feljegyzése, amelyre több savanyúvíznek mesterséges készítésmódját jegyezte fel. Az eljárást részletesen 1829-ben írta le Jedlik Mesterséges savanyúvizek című értekezésében, amely Baumgartner András és von Ettinghausen András bécsi egyetemi rendes tanárok lapjában, a Zeitschrift für Physik und Mathematik hetedik kötetében meg is jelent „Bereitung künstlicher Sauerlinge; von P. A. Jedlik in Raab” cím alatt. A bécsi lapban megjelent értekezés első részében Jedlik összefoglalja azoknak a – főleg német, francia és angol – kutatóknak (Black és Pristley, Parker, Baader és Withering, Fries, Fierlinger, stb.) a munkáját, akik korábban mesterséges savanyúvíz előállításával kísérleteztek.

Jedlik készülékét a következő szempontok figyelembe vételével szerkesztette meg. Hogyan lehet:

 1. a leggyorsabban, legolcsóbban és a legkönnyebben szén-dioxidot fejleszteni

 2. a fejlesztett szén-dioxidot 3-4 atmoszférás erővel veszteség nélkül összenyomni

 3. a legcélszerűbben a telítésre szánt vízbe bevezetni

 4. az elnyelés folyamatát gyorsítani

Jedlik nem féltette készülékét a nyilvánosságtól, (mint egyéb más találmányát, ezt sem szabadalmaztatta, ezért nem ismeri el a nemzetközi tudományos világ még ma sem érdemei szerint), értekezésben részletesen leírta a szén-dioxid higított kénsavból, porrátört krétából, őrölt márványból, vagy szitált hamuból való előállításának menetét, valamint a víz széndioxiddal történő telítésének módját, közölve az első szódavízgyártó gép rajzát is.

Az értekezés hiteles magyar fordítását Hankó Vilmos csak jóval később, Jedlik élete végén jelentette meg „Egy elfelejtett magyar találmány” címmel a Természettudományi Közlönyben.

A szódavizet tehát nem Jedlik találta fel, de a szódavízgyártás terén két dologban övé az elsőség:

1. a szén-dioxid sűrítésére nem mechanikus sűrítőt használt, a szén-dioxidot nem nyomással, dugattyúk segítségével, hanem pusztán a szén-dioxid fejlesztésével sűrítette; ezzel a megoldással lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lett az eljárás;

2. amire később a szódavíztöltő telepek tulajdonosai csak a század vége felé kezdtek gondot fordítani, azt Jedlik már régen megvalósította, nevezetesen, hogy a szénsavveszteség elkerülése céljából az edény aljáig érő csövön keresztül fejtette le a telített vizet.

Pesten 1841. augusztus 31-én gyártott Jedlik először szódavizet a magyar orvosok és természetvizsgálók pesti második nagygyűlésére, amelyet magyaros vendégszeretettel kínálgatott a gyűlést követő közös ebéden.

„Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerőseim közül tapasztalni, mennyire epekedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midőn az orvos engedelméből vele élhettek”, írta Jedlik naplójában.

Jedlik készüléke – amely a szódavíz ipari előállítására is alkalmas volt -, és savanyúvize olyan nagy érdeklődést keltett, hogy még abban az évben megindította Magyarország első szódavízgyárát. A második évben, 1843. elejétől már nem Jedlik, hanem unokaöccse, Szabó Alajos vezette az üzemet, végül 1852-ben megszűnt; további sorsáról semmi adatunk nincs.

Eötvös Lóránd emlékbeszédében ezt mondja Jedlikről:

„Bármilyen jövedelmező üzletnek mutatkozott a savanyúvizek mesterséges gyártása, Jedlikből mégsem lett szódavíz gyáros”.

Az örökké kísérletező tudós feltaláló Győrben halt meg 1895. december 13-án.